Embertan

A pszichopata patológus, avagy adjunk neki személynevet a Pszichopatológus, elevenen boncol, a vesédbe lát, bele is vág. A Pszichopatológus a feketemágia egyik modern változatának nagymestere, de az általa gyakorolton kívül a feketemágiának száz meg száz arca van még. A száz meg száz változat azonban össze van tömörítve és egy virtuális valóságot alkot, amely a valóság, a közösség helyett véleménybuborékokat kínál. Hogyha nem vagy hajlandó bebújni a megfelelő buborékba akkor jön a Pszichopatológus, majd brutális társa a Takarító, aki váratlanul lép be a házba, s bejelenti, hogy a bűntény helyszínét eltakarítani jött. De, hát nem is volt itt bűntény. Majd lesz, mondja s lemészárolja a ház népét, s utána eltakarítja őket. A Nagy Pszichopatológus természetesen a Takarítóval együtt Őfelsége a Világ Ura szolgálatában áll, hiszen ki más érdemli meg, hogy szolgálják? Ki más fizetné meg jobban őket? Igaz, hogy Őfelsége kezéből a világ fele már kicsúszott, de még mindig ő az egyetlen, aki méltányosan megfizeti a Pszichopatológus szolgálatait, kinek kedvence nem az egyén, hanem a tömeg. Ezért tömeggyártással foglalkozik. A lehető legamorfabb tömeg gyártásával. Az öntudatos emberek közösségét gyűlöli, ezért cukorkás bácsinak álcázva magát, már zsenge gyermekkorban, majd főleg kamaszkorban igyekszik tömegesen megrontani az ifjakat, közösség helyett bandákba szervezni őket, amely bandák idővel amorf tömeggé bomlanak. Ez az amorf tömeg a római plebs méltó utódja, igénytelen jószág. Kenyéren kívül csak cirkusz kell neki, és a cirkuszt a tömegmédia, a virtuális közösség szolgálja a buborékban. A Pszichopatológus urához hasonlóan legszívesebben diktátor, Sztálin szeretne lenni, de sajnos demokrácia van, ezért kell nekik az amorf tömeg, amelyet manipulálni tudnak, így végül könnyen ki tudják fosztani. Őfelsége szent célja egyszerűen a gazdagodás, ezért szolgálja a Pszichopatológust is, aki ugyanezért a célért harcol, tehát együtt gazdagodnak. Ezt a folyamatos gazdagodást nevezik kedvenc nyelvükön, a közgazdaságtan (helyesebben talán rablógazdaságtan) nyelvén fenntartható fejlődésnek. A fenntartható fejlődésnek azonban vannak kerékkötői, akik beavatkoznak a piaci folyamatokba, vagyis a pénz folyamatos, Őfelsége zsebébe való akadálytalan áramlásába. Legutóbb például akadt agy olyan szemtelen fráter, amelyik minden hasznos akciójának, háborújának kerékkötője volt, és miután százféle módon tört borsot Őfelsége orra alá még azt a halálos bűnt is elkövette, hogy belenyúlt a pénztárcájába. Képes volt rá, hogy az Őfelségének fáradtságos munkával termelő vállatok profitját megadóztassa, majd az elrabolt pénzt szétossza a népe közt. Micsoda szemtelen, pimasz betyár! Azt hiszem már kitalálták, hogy Orbán Viktorról van szó.

Szóval ezt a pimaszságot nem lehetett megbocsátani, becsületes úton megtörni sem, tehát eljött az idő arra, hogy Őfelsége a modern feketemágia legravaszabb módszereit vegye igénybe a Pszichopatológus segítségével, aki azzal kezdi, hogy a kiszemelt áldozatnak leltározza a legapróbb hibáit is. Olyan hibákat keres, amelyekre a népe leginkább érzékeny, így ezt felnagyítva főbenjáró bűnnek állítja be olyan módon, hogy közben csatolja hozzá az Őfelsége és szolgái által elkövetett már ténylegesen főbenjáró bűnöket. Orbán és tettestársai ősbűne az volt, hogy Őfelsége helyett országa népét szolgálta, s ennek céljából az Őfelsége globális kapitalizmusa helyett államkapitalizmust épített, létrehozta a NER nevű gazdasági szervezetet. Az államkapitalizmus sokban hasonlít a feudalizmusra. Vezetőségének szüksége van a bárókhoz hasonló megbízható fővállalkozókra. Orbán ezeket praktikus módon saját legszűkebb környezetéből válogatta ki, ami fatális hibának bizonyult, s ezt a Nagy Pszichopatológus a lehető legnagyobb alapossággal ki is használta. A NER-rel kapcsolatban az alapelgondolás az volt, hogy a kialakult gazdasági elit értéket teremt, olyan vállalatokat fog üzemeltetni, amelyek exportra termelnek, közben munkahelyeket teremtenek. Őfelsége azonban az összes általa birtokolt eszközt kihasználva ezt lehetetlenné tette. Így a beígért exportra való termelést, munkahelyteremtést csak külföldi vállalatok bevonásával lehetett megvalósítani. A NER által a gazdagodás útján megindított vállalkozók előtt ezen a ponton bezárult a tovább gazdagodás lehetősége, így szembe fordultak kenyéradóikkal, a legfelső kör pedig az urambátyám elv alapján működő társaság maradt.

A NER köreiben a felesége hátán felkapaszkodó Péter pedig teljesen kiesett a pikszisből. A Péterben, aki addig a Napjaként imádta Orbánt, most Őfelsége meglátta a lehetőséget és Orbán ellenségeinek vezérévé nevezte ki. Ezt a nagy lehetőséget számára a Nagy Pszichopatológus teremtette meg. Orbán egyik hibája, hogy bármilyen törvénytelenségnek még a látszatát is el akarván kerülni, embereit azonnal menesztette, ha ilyesmi felszínre került, miközben a legokosabbat akkor tette volna, ha észre sem veszi ezeket a hibákat. E téren tanulhatott volna a politikai vetélytársaitól, akik embereik legnagyobb bűneit is letagadják, miközben mások szemében a szálkát is gerendának állítják be. Bármely hiba után menesztett valakit Orbán, azt a szálkát a Pszichopatológus a tömegmédia, a virtuális közösségek mágikus feketemágiás eszközeivel sötét, vészjósló, fejük fölött lebegő gerendává változtatta és az egekig hallható harsogó hangon negatív jelmondatokká változtatva nevüket ismételgette a végtelenségig, gyűlöletet gerjesztve bűvölve buborékjának népét.

Valószínűleg a családjából és a zsíros állások lehetőségéből kiesett Péter szivárogtatta ki, hogy a köztársasági elnökasszony nem túl szerencsés módon kegyelmet adott egy pedofil ügybe az értesülései szerint ártatlanul belekevert embernek. Erre Orbán elkövette azt az óriási hibát, hogy azonnal menesztette úgy a köztársasági elnökasszonyt, mit a Péter volt feleségét, az igazságügyiminisztert. A Nagy Pszicopatológusnak tehát tálcán kínálta a lehetőséget, az tehát világraszóló botrányt kovácsolt az ügyből. Mindenhonnan csak a pedofil szót lehetett hallani, mint jelszót. A pedofilokat pedig a plebsz is gyűlöli, annak ellenére, hogy Őfelsége és bandája imádja a perverzitásokat, de hát a plebsz egyik legfőbb jellemzője, hogy nem is tud Őfelsége létezéséről, hiszen Őfelsége abból él, hogy állítólag nem is létezik. Orbán ekkor egy még végzetesebb hibát követett el. Hevesen védekezni kezdett Péter ellen, pedig akkor járt volna legjobban, ha nem vesz róla tudomást. A Pszihopatológus dörzsölte a markát, hiszen a szerencse az ölébe esett. Orbán tárcán kínálta fel neki a nagy lehetőséget, amire már régóta várt. A mágiával elkábított tömeg ujjongva emelte a vállára Pétert, mint a megváltóját. Így Péter, Őfelsége kiválasztottja az ő hathatós anyagi és szellemi támogatásával elindulhatott diadalútján.

Ekkor már nem maradt más út, Orbán fel kellett, hogy vegye a harcot. Mindenki tudta, hogy ez a harc komoly lesz. Orbán mellett annyian és olyan lelkesen sorakoztak hadrendbe, mint még soha. Biztosak voltak győzelmükben, nem tudván, hogy a Pszichopatológus munkája csak most érik be igazán. A Péterhez hasonlók, a NER hátán való meggazdagodás útján megrekedt lovagok szembefordultak Orbánnal, a Pszicopatológus vezényletével pedig a pedofil mellett immár a tolvaj szót kiáltotta leghangosabban a kórus, az extázisba esett tömeg. A Pszichopatológus ugyanis felismerte, hogy ez esetben a feketemágiában ez a szó még a pedofilnál is erősebb hatású. Fogalma sem volt róla, hogy miért, de az nem is érdekelte. A tudatában megromlott plebsz sem tudja, hogy a lelkében mélyen be van vésődve az egyenlőség törvénye, hiszen ősei évezredekig egyenlően osztották el a földeket, megélhetésük alapját, arra viszont büszkék voltak, hogy királyaik és templomaik kincstára aranytól roskadozik. De hát eljött a demokrácia. Az új vezető osztályt úgymond ők választják, tehát azok is közülük valók. Tartsák be ők is az egyenlősdi törvényeiket, legyenek puritánok, mint Kádár János volt. Ez persze csak mese volt. Ezek az egyenlősdit igénylő ösztönök azonban az amorf tömeg tudatában a „ha megdöglik a tehenem, dögöljön meg a szomszédé is”, vagyis az irigység alapelvévé torzult. A Nagy Pszichopatológus tehát kitapasztalta melyik népre mi hat legerősebben, hiszen mindenkinek a veséjébe lát. Tudja, hogy a románokra a tolvajozás nem hat, ők ebbe nőttek bele. Azt is tudja, hogy a zsidókra az hat, ha valakit Hitler megtestesülésének neveznek. Nekik tehát Hitlerhez hasonlította Orbánt. A feketemágia módszerével megbűvölt tömeg se nem látott, se nem hallott, eszébe sem jutott, hogy Péter nem igért semmi konkrétumot, szándékait nem ismerjük, csak a gazdáiét, és vajon nem fogja majd mindenben teljesíteni gazdái kérését? Péter nyilván nem fogja Őfelségét megsarcolni, hogy pénzét szétossza az emberek között, esetleg visszatartja az illegális bevándorlókat, hiszen ezt már Őfelsége is kezdi ajánlani, de várható, hogy pénzünket, s ha kell fiainkat is lelkesen áldozza majd fel a háború oltárán. A megbabonázott tömeg azt reméli, hogy majd a NER-től elkobzott vagyon, a piac és Őfelsége kegyessége, hogy megadja a visszatartott pénzeket, az Orbánék által adott kedvezményeket kárpótolni fogja. De hát most jön a Takarító, és nagyon keserű lesz az ébredés.