Szomszédjaink

Szomszéd népeink történelme elválaszthatatlanul összefonódik a miénkkel, és a magyar állam száz évvel ezelőtt való megcsonkítása után ideje lenne végre tisztázni közös múltunkat. Ideje lenne a velük való megbékélésnek is, de e téren ne legyenek illúzióink, mivel a mai napig arra hivatkozik minden szomszédunk, hogy a Kárpát-medencében ők már a magyaroknál korábban jelen voltak. E jelenlétére hivatkozva formálnak történelmi jogot a Magyar Királyságtól szerzett területekre. A fő sodorba tartozó, a magyar etnikumot Árpád által idevezető történészek is e tévhiteket erősítik.

Mindannyian azzal számolnak, hogy a maréknyi honfoglaló az itt élő őslakosok hatalmas tömegeire kényszerítette rá a nyelvét, ami ellentmond minden ténynek. Ráadásul az osztrákokén kívül minden szomszédunk történészei első sorban saját népüket vélik felismerni eme őslakosokban. Ez azért is abszurd, mert az avarok előtt többségében germán nyelvű népekkel számolhatunk a Kárpát-medencében.

A szlávok az avar-birodalom területére csak nagyon kis számban jutottak be. Jelentősebb tömegeikkel csak Erdélyben számolhatunk, később pedig az avar állam hanyatlásakor foglaltak el kisebb peremterületet. Az eddigi történelemfelfogással ellentétben nagyon valószínű, hogy szláv nyelvű népességet legnagyobb számban éppen a honfoglaló Árpád, és közvetlen utódai hoztak a Kárpát-medencébe. Ez a népesség az Al-Duna vidékéről származó szláv nyelvű bolgár lehetett.

Szomszédjaink nemzeti mítoszai közül a dák-román kontinuitást legegyszerűbb cáfolni, hiszen a románságnak a törökök elleni harcokban elpusztult magyar lakosság helyére való beköltözése jól dokumentált. Érdemes azonban tisztázni a dákok történelmét is. Nagyon valószínű, hogy a római uralom alá került dákok utódai az albánok, az úgynevezett szabad dákok pedig az akkor formálódó szláv világ kemény magját képezték.

A szlovákok Nagy-Morávia mítosza kissé bonyolultabb. A szóban forgó morva állam a mai Szerbia területén volt, a vele kapcsolatban álló Pannonia pedig a Dráva-Száva közén. A Zalavárral azonosított Mosaburg valójában a mai Karintia déli részén feküdt, a vele kapcsolatos események pedig a mai Szlovénia és Ausztria történelmének a részét képezik. A szlovák nyelv előzményét az avar-, majd az Árpád-korban maximum kétmegyényi területen beszélték az ország északnyugati csücskében, majd a tatárjárás után és a huszita háborúk idején innen terjedt el keleti irányba.