Nemzeti egység és függetlenség

Mondhatni ez a kettő az, ami nincs, pedig nagyon kéne. Első pillantásra lehet, hogy nem egyértelmű, de a nemzeti egység és a függetlenség szorosan összefügg egymással. Hogyha megnézzük milyen törésvonalak mentén állnak szemben a magyar nép egyes csoportjai, már érthetővé válik az összefüggés.

A legfőbb politikai törésvonal

A magyar nép, számtalan más néphez hasonlóan annak alapján bomlik két táborra, hogy tagjai közül ki mennyire áll a globális maffiabirodalom hatása alatt. Az organikus társadalmi viszonyok hívei lényegében az isten, haza, család hármasát fogadják el még akkor is, ha nem vallásosak és az isten fogalmát a természettel, az univerzális törvényekkel helyettesítik be. Azon kívül a lokalitásnak a globális érdekek elé való helyezése sokak számára akkor is fontos, ha nincs nemzeti elkötelezettségük. A globális maffiabirodalom bűvkörébe kerültek viszont egyre jobban elidegenednek ettől a hierarchiától, számukra az egyén áll a középpontban. E tábor tagjai az elidegenedés fokától függően helyezkednek el azon a skálán, amely az isten, haza, család hármasának sorban való elvetésétől a nemek kettősségének a megsemmisítése felé halad, hogy az új ideológia mennyire hatott rájuk.
Az igazi választóvonal azonban az ellenségkép. A különböző népek esetében ez nyilván eltérő lehet, de Magyarországon az első csoport szerint országát a globális erők fenyegetik, míg a másik szerint az országon belüli kiskirályok, oligarchák, kizsákmányolók a legfőbb ellenségek, és a globális maffiabirodalommal kapcsolatos információk csak összeesküvés elméletek. Az internacionalista tábor legfőbb fegyvere a gyűlöletkeltés, melynek szerves része, hogy ellenfeleit vádolja ezzel.
Ez a hozzáállás törvényszerű, hiszen a becsület kultúrakomplexumának és származékainak így a gyűlölet kultúrakomplexumának, a piaci árszámítást alkalmazó szervezeteknek és magának a maffiabirodalomnak is állandó kísérője a terror valamely durvább, vagy kifinomultabb változata. Napjainkban ennek a terrornak a legfőbb eszköze a fent leírt, a belső hatalmakra “oligarchákra” irányuló gyűlöletkeltés, amellyel a létező összes államalakulatot igyekszik fellazítani, az összes társadalmat atomizálni, hogy minden politikai pozíciót a globális maffiabirodalom helytartói foglalhassanak el. Az “oligarchák” és a “korrupció” iránti frontális támadás történelmileg annak a folyamatnak a része, mely során előbb az koronás főket, feudális urakat és az egyházat támadták és köztársaságot, nemzetállamot követeltek, majd magát a nemzetet, az államot és ezzel párhuzamosan a családot igyekeznek lebontani, határok és struktúrák nélküli világállam teremtése céljából.
Az új ideológiát gyártó társadalmi mérnökök a nyílt társadalom megvalósítására irányuló migrációval azonban túllőttek a célon, azzal még a globális maffiabirodalomnak közvetlenül el nem kötelezett tömegeket, illetve az organikus társadalmi modelltől még csak félig elidegenedetteket is a nemzeti táborba terelik, mert e személyek biztonságukért cserében hajlandók elviselni „tolvaj oligarcháikat” is. A nemzeti táborba kerülve viszont van rá remény, hogy lassan felismerik a valós helyzetet.

A nemzeti szuverenitás és függetlenség kérdése

Az EU-ba lépéssel Magyarország feladta függetlenségének egy részét, ami önmagában nem lenne baj. Azonban a fentiek ismeretében nyilván nem kérdés, hogy az EU nem egy független politikai entitás. A világot uraló pénzügyi és gazdasági szervezetek a tekintély rangsorolás alapján működnek, egymáshoz való viszonyukat pedig a piaci árszámítás alapján rendezik. A piaci árszámítás legfőbb célja viszont a profitmaximalizálás, minek érdekében a társadalmi felelősségvállalás és az adófizetés alól maximális mértékben kivonják magukat. A liberális ideológia által fetisizált piaci árszámítás az egyenlőtlen felek között az erősebb dominanciájához, a gyengébb kliensi helyzetbe kerüléséhez vezet. Ezáltal a nemzetközi pénzintézetek, multinacionális vállalatok és államok egymáshoz való viszonyában is tekintélyrangsorolási kapcsolati rendszer alakult ki. Eme formációk közül a nyugati világban egyértelműen a pénzintézetek és az általuk birtokolt multinacionális cégek a legerősebbek, az EU és a tagállamok viszont egyre lejjebb kerülnek a rangsorban.
A függetlenség legfőbb záloga tehát mindenekelőtt a valóban független pénzrendszer és a nemzeti tulajdonú gazdaság megerősödése lenne. Mindaddig azonban, amíg a globális maffiabirodalom uralja a világ eme részét, amelyben élünk, vagyis mindaddig, amíg a Fed korlátlanul nyomhat pénzt, az eurót és a forintot is felügyelő Európai Központi Bank viszont a dollár alá van rendelve, nem beszélhetünk függetlenségről. Tökéletesen igaza volt Garfield elnöknek abban, hogy aki az USA pénzmennyiségét irányítja, az minden iparág és a kereskedelem abszolút ura. A Fed a karmester, ő határozza meg a pénzmennyiséget, tehát magában az USA-ban is a Fed mögött álló valós személyek a szuverének, nem pedig az amerikai nép. A nyugati világ államainak jegybankjai pedig elvileg függetlenek az illető ország kormányától, de nem függetlenek a Fed-től. Ezek szerint az EU-ban is a Fed mögött álló néhány személy, család a szuverén! Az amerikai jegybank szoros kapcsolatban áll a legnagyobb amerikai bankok hálózatával, melyek tulajdonosai közösek. A fenti bankok közül is kiemelkedik a Goldman Sachs azáltal, hogy a globális maffiabirodalom érdekeinek képviselői onnan kerülnek át legtöbben a politikai életbe.
Elsődleges érdekünk tehát a függetlenség kivívása. A magyar jegybank rendkívül hátrányos helyzetből indulva bravúros lépésekkel bekerült a kedvezőbb helyzetű, aránylag nagy mozgástérrel rendelkező európai jegybankok közé. A valóban független pénz nyomására a jelenlegi struktúrák keretei között azonban semmi remény sincs; a jelenlegi struktúrák gyökerei nagyon mélyek, kitépni nem lehet őket. A globális maffiabirodalom vehemensen védi pozícióit, semmi jele a kompromisszumkészségének. Nem látszik lehetőség arra, hogy nyílt tárgyalásokat követelhetnénk ki, és olyan alkut köthetnénk, amelyben mindegyik fél nyer, pedig talán nekik is ez lenne az érdekük. Az eddigi rendszer ugyanis csődbe jutott. Ez az út egyértelműen az EU-nak az USA-tól és mindkettőnek a távol-keleti világtól való végleges lemaradásához vezet, amely lemaradás a dollár tulajdonosainak sem lehet az érdeke, hiszen ők is egyre inkább háttérbe szorulnak Távol-Kelet mögött. Úgy tűnik azonban, hogy a globális maffiabirodalom kényszerpályán mozog. Oly mértékben gyakorolta be a válságkeltés (pénzügyi válság, háború, stb), kölcsönnyújtás, majd ennek fejében az uzsorakamat mellett privatizáció révén való harácsolást és számtalan más módszerrel való gyors vagyonszerzést, hogy ez a folyamat piramisjátékká vált, nem tudja abbahagyni amíg össze nem omlik. Sajnos nem tudhatjuk összeomlásakor mit nem temet maga alá.
Számunkra az egyetlen járható út valószínűleg az, hogy a birodalom gyengülését kihasználva egyre erősödünk anélkül, hogy Európán kívüli hatalmaknak köteleznénk el magunkat, mígnem eljön a napja a valódi függetlenségnek.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

16 − 2 =