Embertan

Hol a boldogság mostanában?

A többes szám használata korántsem véletlen. Az immár közhely szerű individualista megközelítés helyett azért a “válasszátok a boldogságot”, mert az igazi boldogság az írás tárgya, amit csak a hűséges élettárs és az utódok (ez is többes számban!) biztosíthatnak. A boldogságra nevelés legjobb módszere a példamutatás, de mit tehetünk mai boldogtalan világunkban? Ki mutathat példát? E téren sem várhatunk senkitől segítséget. Saját hajunknál fogva magunkat kell kihúznunk a bajból. Korunk úgymond civilizált világának legkritikusabb belső problémája a gyermeknevelés, a felnőtté válás, majd a gyermekvállalás kérdése. Egyértelmű tehát, hogy az eredmény elérése céljából nagyon zsenge kortól tudatosnak kell lennie a boldogságra nevelésnek.

A nevelés azonban nemcsak a szülőn és pedagóguson múlik, hanem legalább ilyen mértékben a környezeten, amelyet mindenekelőtt a hasonló korosztályba tartozó gyerekek alkotják. Ezzel bezárul a kör, visszajutunk a korosztály kérdéséhez. Az előző írásomban felvetett probléma megoldása nem lehetséges egy nagyon erős kohéziójú szervezet nélkül, amelybe zsenge gyermekkortól belenőnek az egy nemzedékbe tartozók. A korosztályon belüli kohézió szempontjából nagyon fontos az egész napos iskolai oktatás, amely egyúttal az esélyegyenlőséget is segíti, feltéve, ha a diák onnan nem visz haza semmilyen házi feladatot. Az esélyegyenlőtlenséghez ugyanis nagyon nagymértékben járul hozzá, hogy a szülő mennyire tud segíteni gyermekének, illetve milyen mértékben tudja azt magántanárokra bízni.

Tudatosan erősíteni kell emellett az iskolai osztály és a párhuzamos osztályok összetartozását, őszinte, nyílt viszonyt alakítva ki a nevelőkkel. Feltétlen szükséges annak elérése, hogy például a dohányzás, alkohol, kábítószer fogyasztás körükben nagyon negatív megítélés alá essen és egymást tartsák távol tőle. A lényeg az, hogy az erkölcsi normák; és azokkal szoros összefüggésben az egészséges, helyes és praktikus életmód, környezettudatosság mind olyan dolog legyen, melyben egymásnak mutassanak példát az egy korosztályba tartozók ugyanúgy, mint a kisebbeknek a nagyobb korosztálybeliek és a pedagógusok, ezáltal pótolva az esetleges otthoni hiányosságokat, visszahatva a szülőkre is.

A kiskamasz kor

Minderre azonban semmi esély sincs, ha nem tudatosítjuk nagyon korán a gyermekekben a világ, a körülöttünk élő emberek tökéletlen voltát. Nagyon fontos azonban, hogy minden normaszegést, helytelen viselkedést sajnálatos hiányosságként tudatosítsunk. Olyanként, ami ellen nem sokat tudunk tenni, de a legfontosabb, hogy azt példaként követni szégyenletes dolog, mert a helyes viselkedés egészséges volta miatt felsőbbrendű. Tudatosítani kell, hogy a legfőbb cél a harmonikus családi élet, a nemek és korosztályok közötti nyílt, szeretetteljes kapcsolat. Az egészséges szexualitás kialakulásához nem a szexuális felvilágosítás a legfontosabb, hanem a párkapcsolathoz szükséges készségek tudatos kialakítása. Bármilyen furcsának is tűnhet, a korai gyermekkorban a korosztályon belüli leány és fiútársaságok elkülönülése fontosabb, mint az együttlétük. Ezen a síkon mindenekelőtt a testi tevékenységekre kell gondolni. Az elkülönülés szempontjából vezető szerepet kell juttatni a sportnak és főleg a csapatjátékoknak. Az együttlétre való tudatos nevelés legfőbb eszköze pedig mindenekelőtt a tánc, ezen kívül a közös éneklés, zenélés, kirándulás, a cserkészet.

A testi szint fölött lelki szinten is ki kell alakítani az egészséges párkapcsolathoz szükséges készségeket. Tudatosítandó a nemi öntudat, a másik nem iránti tisztelet és a nemek szerepének elkülönülése, azonban ennek szöges ellentétben kell állnia a „gender neveléssel”. Ezzel kapcsolatban sajnos nemcsak az ultra-liberális aktivistákkal, de a pszichiáterekkel is vitába kell szállnom. A nemiségben az általánostól, tehát normálistól való eltérések lehetnek testi, lelki illetve szellemi eredetűek. Az igazán testi eredetű csak a kromoszóma rendellenesség, amin nem lehet segíteni, azzal együtt kell élni. Eltekintve a nevelésből származó identitászavaroktól, a magzati, vagy születés utáni hormonális zavarok okozzák a tulajdonképpeni lelki eredetű problémákat. A legtöbb esetben a gyermekek ezt egyszerűen kinövik. Ugyanakkor ezekben a gyerekekbe szokott kialakulni a nemi identitás zavara, ők a legfogékonyabbak a külső negatív hatásokra, és legkönnyebben válnak a pedofilok, esetenként a hasonló neműek csábításainak, minek következtében rögzülhet náluk az azonos neműekhez való vonzódás.

Az azonos neműekhez való vonzódás egy idő után véglegessé válhat, de eredetét tekintve nem genetikai, hanem egyszerűen személyiségzavar, tehát ellentétben az immár orvosi dogmává tett felfogással, pszichiátriai probléma. A szellemi szinten való ráhatás, a nemi szerepek tudatos összezavarása pedig ugyanúgy bűnügyi kategória, mint a pedofília. A nemiség alapjaiban is érvényes tehát a baaderi alapállás, amely szerint a testi defektus a betegség, a lelki az őrület, a szellemi pedig a bűn kategóriájába tartozik.

Egészséges közösségben a nemi identitászavar ritka és marginális kérdéssé válik. Pubertás előtt a szexuális készségek kifejlődését és a végzetes gátlások kialakulásának megakadályozását legjobban a tánc tudja biztosítani. Kiskamasz korban viszont már komoly hangsúlyt kell helyezni a párkapcsolat lehetőségének tudatosítására. Ebben a korban a gyermekek lelkileg az ősi csoportházasságra épülő endogám világot élik át. Ez a csoport a kiskamaszoknál rendszerint az iskolai osztály. Egy osztályban gyakran előfordul, hogy minden fiúnak ugyanaz a lány tetszik, és minden lánynak ugyanaz a fiú. Ez az érzés rendszerint igazi szerelem, és nagyon fontos hogy már ekkor tanulják meg érzéseiket kifejezni és ami talán még fontosabb, a metakommunikáció értését. Nagyon fontos lenne az érzelmi intelligencia tanítása ebben a korban. Mindezek eredményeként pedig el kellene érni, hogy érzelmi kudarcaikon a gyermekek az irántuk érdeklődők felé fordulással tudjanak túllépni.

Az ifjúvá válás

A következő fokozatba való átlépéshez meg kell értetni a gyerekekkel, hogy nemcsak a legszebb lehet partner, hanem a kevésbé előnyös külsejű is. A lényeg az, hogy mindenkinek jusson pár. Ilyen módon lehet csak a gyermekeket felkészíteni arra a sokkoló élményre, amikor nagyobb kamasz korba lépve az érzelmi vonzódások mellett elementáris erővel tör fel a nemi vágy. Ettől kezdve törvényszerűen az exogám párkeresés tör az előtérbe, az osztályon belül ritkábban szövődnek igazi szerelmek, gyakran a korábbi nagy szerelmek is inkább testvéri jellegű szeretetté, barátsággá válnak. Ekkor törvényszerűen kerülnek érdeklődésük középpontjába azok a titokzatos idegenek, akiket nem minden nap lát az ifjú.

Ekkor dől el mennyit ért a korábbi nevelés. Egy igazán összetartó egészséges közösségben a szerelem vakságát a barátok tudják ellensúlyozni, de ehhez szükséges az érzelmek nyílt megbeszélése. Ez a fék sokkal fontosabb, mint a szülői felelősség. Ekkor válik legfontosabbá annak tudatosítása, hogy mindenkinek szüksége van párra, egyúttal korunk legnagyobb problémája a fiúkat tönkretevő virtuális szex kérdése is ekkor a legveszélyesebb. A fiatalemberek oldalán a szexuális vágyaknak az internet nyújtotta pornográfia segítségével való kiélésétől, lányok esetében az internetes csábítás veszélyeitől legjobban egy egészséges, szorosan összetartó korosztályrendszer tud megvédeni.