Gyöngyöspata ügy

Mari a tó partján feji a tehenet. A tó tükrében mindez fordítva látszik. A hamis valóság – valóság, mint tükörképek klasszikus példája ez a vicc. Egy bonyolultabb rendszerről, például egy ország társadalmi, politikai viszonyairól könnyen lehet hasonlóan kifordított képet alkotni, elvégre nem egyszerű eldönteni melyik a valós? A hamis valóság prófétái bőszen hirdethetik, hogy a tehén feji Marit. A vízen tükröződő képet a legkisebb szellő is darabokra tördeli és a hamis valóságra épülő magyarországi politikai pártok világa sem véletlenül tört darabokra, de vigyázzunk, mert a törött tükör cserepei is veszélyes fegyverek! A hamis valóságra épülő politika támadásai egyre agresszívabbak, de bizalomra ad okot, hogy a nyugati államokban uralkodó zárt tömbjükön már határozottan jelentkeznek a repedések.

Igazságunkat csak úgy tudjuk érvényre juttatni, ha ugyancsak helyén van az eszünk és a szívünk, ha van elég bátorságunk. A gyöngyöspatai kártérítési per tipikus példája annak, hogy a hamis valóság hogyan befolyásolja a törvényhozást, mígnem már a hamis állításait, követeléseit is törvénynek tekintik hívei. Aki a rögvalóságot éli meg, az tisztában van azzal, hogy a cigányság jelentős tömegeinek siralmas állapotát nem a gonosz kirekesztő magyarság idézte elő, hanem azt sajátos kultúrájukkal együtt magukat hurcolják kontinenseken és évezredeken át, közben erős önvédelmi reflexeik révén foggal, körömmel ragaszkodnak hozzá. „Rasszizmus elleni harcában” a neoliberális ideológia a cigánysággal kapcsolatban a kultúrát tudatosan összekeveri a rassz fogalmával, a cigányság elkülönülésének bonyolult kérdését kizárólag rasszista alapon történő kirekesztésként, szegregációként értelmezi. Még az egyes cigány csoportok, egyének bűncselekményei elleni védekezést is agressziónak állítja be és megbélyegzi, és előítéletnek nevezi még az agresszív, bűnöző életmódú csoportokkal, egyénekkel szembeni jogos bizalmatlanságot is.

Szemben a bűnözést az antropológiai jegyekkel összekötő rasszista megközelítéssel épp úgy, mint a romantikus elbeszélésmódokkal, tudományos szempontból a cigányság kultúráját a szociálpszichológia klasszikus, néplélektanból induló szemléletén keresztül írhatjuk le maradéktalanul. A neoliberálisokra nézve azonban a valóság leírása életveszélyes, az annak elbeszélésére alkalmas nyelvezet politikailag inkorrekt, tabu, összeesküvés elmélet. Ezért a szociálpszichológiának ezt az ágát az „Amerikai Fordulat” óta teljesen mellőzik. (Hunyady György: Jelentéstörténeti szociálpszichológia, 16. o.)

A szociálpszichológia kollektív, nemzetkarakterológiai hagyományokra épülő vonalának talán utolsó fellángolása, egyúttal a nemzetkarakterológia szilárd tudományos alapokra való helyezése a Nguyen Luu Lan Anh és Fülöp Mária szerkesztette Kultúra és pszichológia (Budapest, Osiris Kiadó 2003) című könyv. A könyvben a témánkat érintő leglényegesebb rész Alan P. Fiske, Shinobu Kitayama, Hazel R. Markus: A szociálpszichológia kulturális mátrixa című tanulmánya, melyben leírja (232-233 oldal) a Közel-Keletet és Észak-Indiát uraló, de Latin-Amerikától a Mediterrán térségig jelen lévő „becsület kultúrakomplexumát” amely ugyanúgy meghatározza a hagyományos cigányság, mint az Európát napjainkban elárasztó migránsok kultúráját. Ennek a következők a legfontosabb jellemzői:

  • KM- (közösségi megosztás) kötelékekkel jellemezhető (gyakran nagyon apró) apai ági rokonsági közösségek.
  • Férfiúi autonómia és szabadság a mások akaratának kényszerítő ereje alól – sőt valójában ezekkel való szembeszegülés.
  • A hírnév és a sértések iránti szélsőséges érzékenység: a személy vagy csoport becsülete, hírneve vagy szégyene szinte egy azzal, hogy a személyt vagy csoportot hogyan ítéli meg a közönség – különösen pedig az, hogy más emberek mit mondanak a nyilvánosság előtt.
  • Agresszív, gyakran erőszakos viszony a szűk rokonságon belüliekkel; mindenki más iránti bizalmatlanság, preferencia dolgok erőszakos vagy önkéntes elvételére, a morális kötelezettségek nagyon kis fokú érzete, kivéve rokonok, atyafiak, üzletfelek és vendégek irányában.
  • A vendéglátásból megkövetelt vendégszeretet és a vendéglátó-vendég közötti különleges kötelékek iránti abszolút felelősségérzet.
  • A nők védtelensége, szexuális vágyaik és a saját szexualitásuk miatt érzett szégyen, aggódás (ezért gyakran megkövetelik a nőktől, hogy fátyolozzák le magukat, vagy ne járjanak el otthonról, és/vagy eltávolítják, illetve összekapcsozzák a klitoriszukat).
  • A nők szexuális normaszegései vagy egyáltalán ennek gyanúja miatt érzett kollektív szégyen az apák, testvérek, fiak és férjek részéről, különösen, ha a rokonság nem tudja ezt megtorolni.
  • A becsületüket veszített férfiak szégyenérzete és védtelenségük a pletykával és kigúnyolással szemben, valamint a társas interakcióból való kiközösítésük.
  • A férfiak házasság előtti és házasságon kívüli nemi kapcsolatainak elfogadására irányuló tendencia, egészen odáig terjedően, hogy csodálattal adózzanak a nők nemi ostromlásának és néha azoknak a férfiaknak, akik más férfiakat szégyenbe hoznak azáltal, hogy az oltalmuk alá tartozó nőket elcsábítják.”

Egyértelmű, hogy nemcsak Magyarország, de a világ legnagyobb problémája a becsület kultúrakomplexuma! A közel-keleti országokban a kőkemény diktatúra volt mindig az, ami kordában tartotta a büszkeség kultúráját. Indiában a kasztrendszer, a régi Európában pedig a kasztrendszer szerű feudális viszonyok, melynek keretein belül a cigányokat, zsidókat a hatóságok diktatórikus módszereivel tartották kordába, ami egyrészt visszaélésekre adott alkalmat, másrészt a korrupció melegágya volt. A náci uralom fajelmélete jegyében csak a terrorrá, népirtássá fokozott visszaélések maradtak ebből meg, a kommunizmus hamis egyenlősdije pedig szőnyeg alá söpörte, konzerválta a problémákat. A rendszerváltás neoliberális világában pedig a Hitler kabátját kifordító kontranácizmus, kontrarasszizmus vált uralkodó ideológiává.

A rendszerváltás utáni „jogvédők” akciói a beilleszkedési folyamatot a legrosszabb irányba mozdította el. A cigányság korábban érkezett “magyar cigány” tömegei többé, kevésbé már rég integrálódtak. A frissen érkezett “oláh cigányság” legnagyobb része viszont kulturálisan még a becsület kulúrakomplexumának a jegyében él. A baloldali politikai szemlélet alapján nyújtott segélyek amellett, hogy siralmas állapotukat konzerválták, a gyermekszülést megélhetési forrássá változtatta számukra, miáltal nyomorukat hatványozva termelték újra. Néhány kivételes esetben a beilleszkedésük teljes asszimilációval jár, arra nagyon kevés példa van, hogy értékeik megtartása mellett integrálódnának a modern világba. Sajnos jóval több példa van arra, hogy magőrzésre érdemes értékeiket dobják el leghamarabb, miközben a becsület kultúrakomplexumának alapvető vonásait megtartva a társadalom peremére szorulnak és “megélhetési bűnözőkké” válnak. Egyesek viszont ugyancsak sikeres “profi” bűnözővé! Az önmagukat jogvédőnek kikiáltó kontrarasszista aktivisták közben lehetetlenné tették a pedagógusok, mentősök, és más hatósági személyek munkáját. Az általuk felbújtott cigánygyerekek megverik társaikat, meg a tanárt, ha egyáltalán elmennek az iskolába. Hogyha a tanár reklamál valamit, akkor a gyermekeken kívül a szüleik is megverik. Csejtényen a mentős rendőri kíséret nélkül nem mert bemenni a cigányok közé, közben a beteg meghalt. Vajon ez maga a cél? Dögöljön meg a magyar is, meg a cigány is, ha nem tetszik nekik a szép új neoliberális káosz?

Ebben az ellenünk indított háborúban az ellenség nem a cigányság, hanem az, az uralkodó, a becsület kultúrakomplexumából kinövő szellemiség, amely átvette a közép-európai kultúra számtalan értékét, de megtartotta a becsület-kultúrakomplexumának a legbelső magját, és azt gyűlöletté alakította át! Számára a „fehér, heteroszexuális, keresztény férfi, és tegyük hozzá nő” a fő ellenség, mert nem akar rá szavazni, útjában áll világuralmának. Tehát dögöljön meg, hoz majd helyette mást! Az integrációjában megakasztott cigányság a „fehérek” eltiprására kevés, szükséges lenne még egymillió migránsra évente! Nyugat-Európa már elveszett, de tegyünk meg mindent azért, hogy Közép-Európa akadjon meg a torkukon!

A nyugati világra rákényszerített politikai korrektség jegyében a valós helyzet, az igazság elbeszélése ezért tabu. Hát ne legyen tabu!  Ne csak beszéljünk róla, de tegyünk is az igazunk érvényre juttatásáért! A cigányság ügyét se engedjük ki a kezünkből! A büszkeség kultúrakomplexumának a tényeket figyelmen kívül hagyva nem tehetünk semmit a cigányság érdekében. Az EU vonatkozó dokumentumai alapján a legnagyobb jószándék mellett sem lehet működőképes stratégiát kidolgozni. Jó példa erre a Miskolci Egyetem európai romastratégiája.

A magyar kormány sem az EU-s irányelvek alapján, hanem a kérdés gyakorlati megoldására koncentrálva vágta át a gordiuszi csomót és integrálta egyre sikeresebben a cigányságot. „…a jelenlegi kormány úgy tudott kidolgozni és működtetni az elmúlt tíz évben felzárkózási programokat, hihetetlen nagy pénzösszegeket beleölve, hogy szinte egyikre sem írta rá, hogy a cigányoknak szól, ellenben éppen a cigányokat segítheti, segítette elsősorban…Az biztos, hogy ha már a kormány fúrt egy hatalmas, remek kutat, akkor kellene vagy 300 olyan ember, aki elviszi a cigány embereket a kúthoz. Ide roma keresztény gyülekezeteken, bátor helyi vezetőkön kívül jó értelemben vett hajcsárok, racionalitás-megőrzők kellenek, olyan közösségi mentorok, akik folyamatosan a kétségbe vonhatatlan dolgokkal, a várható következményekkel szembesítenek arra az esetre, ha az adott helyi cigány közösségek továbbra is elhagyják magukat…” (Forgács István).

Az integrálás szempontjából a leglényegesebb a cigánygyermekek bevezetése az óvodába, ugyanis a problémák forrását jelentő becsület kultúrakomplexuma a gyermek szocializációja során hat éves kor előtt alakul ki. Attól még, hogy élete nem a becsület kultúrakomplexumának jegyében zajlik le, nem kell megtagadnia önmagát, büszkén vállalhatja népének múltját, beszélheti nyelvét, ápolhatja kultúrájának pozitív vonásait. Járóka Lívia, az Európai Parlament egyetlen cigány képviselője a magyar modell átvételét ajánlja a többi európai országnak is. Az európai színteret és a magyar sajtót, egyetemi életet uraló szellemiség viszont pont fordítva, az ideológiára, a szegregáció, az előítéletek elleni harc nevében a nem cigány többség megbélyegzésében, megregulázásában látja a megoldást.

A gyöngyöspatai vérlázítóan igazságtalan ítélet nem a semmiből jött. Évtizedek óta építik a hamis valóság várának erős bástyáit. Az ELTE-n például Csepeli György és tanítványai a szociálpszichológia oktatásában nem a kultúrakomplexumok közötti közös vonások és különbségek, hanem az előítéletek elleni harc áll a középpontban.  Gordon W. Allport Az előítélet című könyvében (Gondolat Kiadó Budapest, 1977) a saját csoport iránti pozitív és a mások iránti negatív elfogultság egyaránt negatív színezetet kap. Az előítéletességet öt fokozatba sorolja a szóbeli előítéletességtől kezdve az elkerülésen és a hátrányos megkülönböztetésen, elkülönítésen, a fizikai agresszión át az üldözésig és kiirtásig (47-49. oldal). Az allporti előítélet kitüntetett szerepe a neoliberális szemléletben gyaníthatóan olyan paranoiásan torzult személyiségekre utal, akiknek a szeme előtt folyamatosan a kiirtás lebeg! Jogi értelemben pedig úgymond tudományos tevékenységük egyenlő a vérváddal!

A hétköznapi valóságban a fogalomkör mögött álló tudati mechanizmus nagyrészt előismereteket fed, vagyis a világ működésének egyik alapját képezi.  Ezzel nyilván Kende Anna is tisztában van. „A szociálpszichológia szerint az előítéletesség valamilyen szinten természetes folyamat, hiszen minden információt kategorizálunk. Nem a beteg vagy gonosz emberek előítéletesek. De ettől még nincs rendben előítéletesnek lenni, mert az előítéletek áldozataival szemben ez igazságtalan, hátráltatja a boldogulásukat és fizikai veszélyt is jelenthet.”

Egyértelmű, hogy Kende Anna és társai semmibe veszik a kulturális különbségeket, mondanivalójukat egy hamis világkép alapján fogalmazzák meg. A valóságban a láthatóan deklasszálódott cigány emberekkel szembeni bizalmatlanság sem üres előítélet, nem egyszerű sztereotípia mivel ezek az emberek könnyen valós veszélyt jelenthetnek. Abban az esetben azonban, ha a cigány rasszjellegekhez az átlaghoz hasonló viselkedés társul, ha feltételezhető, hogy az az ember munkával keresi a kenyerét, akkor az átlag magyar emberben a bizalmatlanság megszűnik. Az előítélet azoknál az embereknél csap át negatívba, akkor érdemel bírálatot, amikor valaki az utóbbi helyzetre is kiterjeszti az előbbit és minden cigány, vagy cigány származású, cigány kinézetű embert besorol egy elítélendő kategóriába.

A hamis valóságot kreáló neoliberális körök álláspontja az utóbbi rasszista kategória tükörképe mivel az élet normális működéséhez elengedhetetlen bizalmatlansságot egy kalap alá veszi a rasszizmussal. Színtiszta kontrarasszizmus tehát, vagyis a magyarság és általában minden „fehér emberrel” szembeni rasszizmus. Hasonló mechanizmusok alapján támadnak bennünket más valóban létező, vagy kitalált „kisebbségek” védelmében is. Ügynökeik óriási erőket vetnek be az „előítéletek”, a „kirekesztés”, a „rasszizmus” elleni érzékenyítés céljából. Nem tudom, hogy a gyöngyöspatai ügyben eljáró bírák maguk is ezek közé az ügynökök közé tartoznak-e, vagy csupán sikeresen „érzékenyítették” őket. Nem is ez a lényeg, hanem az, hogy az ítéletük teljes mértékben jogtalan! Gyöngyöspatán nem történt faji alapon történő szegregáció! Csupán a becsület kultúrakomplexuma alapján szocializálódott, ezért egy közép-európai kultúrára épülő iskolai oktatásra felkészületlen gyerekek speciális osztályba való sorolása történt. Ez nem rasszista alapon álló szegregáció, hanem az oktatás minimális feltételeinek teljesítése érdekében elkerülhetetlen lépés minden esetben, amikor az ilyen gyerekek elérnek egy kritikus tömeget. Ahol csak egy-két elmaradt cigánygyerek van egy osztályban ott az beilleszkedik, több kevesebb sikerrel felzárkózik. Gyöngyöspatán ugyanúgy, mint számtalan kelet-magyarországi településen viszont már megvan a kritikus, a normális tanítás menetét blokkolni képes tömeg! A kontrarasszista neoliberálisok azonban a szükséges külön osztályok létesítése ellen is felkészültek, megtettek mindent működtetésük ellehetetlenítésére. Különböző ez irányú javaslataikat már rég óta igyekeznek törvényként értelmezni, amivel már eddig is elérték, hogy akadályozzák a tanítást, lehetetlenné tegyék a pedagógusok helyzetét.

Nézzük csak meg az érvényes törvények alapján mi minősül hátrányos megkülönböztetésnek? Az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény  8. §-a szerint közvetlen hátrányos megkülönböztetésnek minősül egy személy vagy csoport valós, vagy vélt neme, faji hovatartozása, bőrszíne, stb. stb. miatt részesül kedvezőtlenebb bánásmódban. Eddig ez azt hiszem egyértelmű, azonban mit lehet kezdeni a 9. §-al? Közvetett hátrányos megkülönböztetésnek minősül az a közvetlen hátrányos megkülönböztetésnek nem minősülő, látszólag az egyenlő bánásmód követelményének megfelelő rendelkezés, amely a 8. §-ban meghatározott tulajdonságokkal rendelkező egyes személyeket vagy csoportokat lényegesen nagyobb arányban hátrányosabb helyzetbe hoz, mint amelyben más, összehasonlítható helyzetben lévő személy vagy csoport volt, van vagy lenne.„

A 9. § gyakorlatilag értelmezhetetlen, tehát mindenki úgy értelmezi, ahogyan akarja! Az iskolai szegregáció szempontjából a fő kérdés az összehasonlítás alapja! Az esetben, ha egy iskolai körzetben iskolára való felkészületlensége, deviáns viselkedése alapján több cigánygyereket tesznek be kisegítő, vagy bármi más néven nevezett osztályba, mint nem cigányt, azt csak akkor lehetne elítélni, ha bebizonyosodna, hogy a magyar gyerekek közt ugyanolyan arányban vannak iskolára felkészületlen, deviáns viselkedésű gyermekek, mint az illető iskolai körzet cigánygyermekei közt. A településen élő cigányoknak a hátrányos helyzetét ugyanis nem a pedagógus kreálta a megkülönböztetés révén, még csak nem is a település magyar lakossága teremtette meg, hanem azt magukkal hozták.

Ezeket a tényeket azonban a liberális aktivisták nem veszik figyelembe, hiszen ezek az ő hamis valóságukban nemlétező dolgok. Ennek jegyében született – és már előrevetíti a gyöngyöspatai pert – az Emberi Erőforrások Minisztériumának az alapvető jogok biztosa és a Magyarországon élő nemzetiségek jogainak védelmét ellátó biztoshelyettesnek 2015-ben benyújtott jelentése is, melynek előadói dr. Tóth László és dr. Fórika László.

„(a) szüntessenek meg mindenféle iskolai szegregációt; (b) szüntessék meg a roma tanulók indokolatlan speciális oktatásba helyezését; (c) tegyék hozzáférhetőbbé a koragyermekkori oktatást és gondoskodást, s szükség esetén nyújtsanak ehhez célzott támogatást. Hasonlóan (d) legyenek figyelemmel az egyéni tanulói szükségletekre is a szülőkkel való szoros együttműködés mellett; (e) alkalmazzanak inkluzív és személyre szabott oktatási és tanulási módszereket, beleértve a tanulási nehézséggel küzdő tanulók támogatását az analfabetizmus leküzdésére, és népszerűsítsék a tanórán kívüli foglalkozások szervezését; (f) szorgalmazzák a szülők részvételének növelését és javítsanak a tanárok oktatásán, ahol ez szükséges; (g) ösztönözzék a romák középfokú és felsőfokú oktatásban való részvételét és annak elvégzését Az Európai Unió Tanácsa továbbá szorgalmazza, hogy a tagállamok folytassák a 2000/43/ET irányelv végrehajtását, mind regionális, mind helyi szinten hajtsanak végre a romák szegregációjának megszüntetésére irányuló intézkedéseket.”

Ami az (a) pontot illeti: a nagyon különböző kultúrákat nem lehet egyszerűen összekeverni, tehát amíg összeférhetővé nem válnak kikerülhetetlen valamilyen elkülönítés, vagyis szegregáció. (b) nincs adat arról, hogy Gyöngyöspatán roma tanulót indokolatlanul helyeztek volna speciális oktatásba. Az oktatásra alkalmas cigány gyerekek a magyarokkal együtt tanulnak. A (c) pontban foglaltak érdekébe többet, mint a magyar kormány, nemigen tehet senki. A további pontokban foglaltak az előzőkhöz hasonlóan azt sugallják, hogy olyan személyek tettek ajánlást a minisztériumnak, akik vagy nem tudnak semmit a cigányságról, vagy úgy tesznek, mintha nem tudnának semmit, így azt sem tudják, vagy akarják felfogni, hogy követeléseik megvalósítását pontosan az ő hozzáállásuk és a magyar kormány elleni folyamatos nemtelen támadásaik – melyek megkoronázása a gyöngyöspatai kártérítési per – akadályozzák legnagyobb mértékben.  

A valóságban az jelentett volna faji alapon történő szegregációt, ha egyetlen cigánygyereket sem engedtek volna be a magyar gyerekek közé, azonban nem ez történt! A kialakult helyzetért a felelősek, tehát bűnösök azok a jogvédelem álcája mögé búvó, a magyarság eltiprására összeesküvő ügynökök, akik megtesznek minden tőlük telhetőt az ellen, hogy Magyarország vagy annak bármely települése működőképes legyen. Útjában állnak annak, hogy fel lehessen oldani egy súlyos konfliktust. Áldozat pedig a város üldözötté tett magyar lakossága épp úgy, mint azok a cigányok, akiket nem engednek, hogy beilleszkedjenek a közösségbe. Igaza van Forgács Istvánnak: Orbán Viktornak végig kell mennie az úton!

Magyarország lakosságának többsége, vagyis minden jámbor, jóérzésű ember eddig passzívan tűrte az ellene folytatott aknamunkát. Sohasem tudta megérteni ellenségei torz, agresszív lelki világát, sőt el sem hitte volna, hogy olyan létezik. Ez nem mehet így tovább! Ez az aknamunka összességében, a gyöngyöspatai perrel együtt nem egyszerűen közönség elleni izgatás, de egyúttal polgárháborús izgatás is! Ennek büntetőjogi következménye kell, hogy legyen! Azoknak a külföldi nem kormányzati szervezeteknek, NGO-knak pedig, amelyek ezt az aknamunkát támogatják, nincs mit keresniük Magyarországon!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

3 × három =