Zöld piros méz, fenntartható fejlövés

A klímaváltozásban benne vagyunk, bármi is legyen az oka. Ennek kutatását meghagyom a nálam okosabbaknak, például a NASA-t ezért otthagyó Héjjas Istvánnak és sok-sok ezer kollégájának, akik számtalan tanulmányban elmondták, hogy az üvegházhatást a vízgőz okozza és szabályozza, nem a széndioxid. Az olvasók figyelmébe ajánlom még Papp Endre beszélgetését a klímahisztériával kapcsolatos adatokat összegyűjtő Farkas Andrással, aki többek közt kiderítette, hogy a széndioxidot az üvegházhatással Margaret Thacher hozta kapcsolatba először. No, nyilván nem a klímáért való aggódás okán, hanem a bányászsztrájk leverése eszközéül. Farkas András azt is pontosan kikutatta, hogyan vált a klímahisztéria vallássá és Greta Thunberg annak a szentjévé.

A klímaváltozás valós jelenség, de hogy ember tehet-e ellene valamit ellene azt kétlem, a boszorkányüldözésnek a középkorban sem volt rá hatása, viszont nyilvánvaló, hogy alkalmazkodnunk kell hozzá. Az alkalmazkodásnak azonban korlátai vannak. Nálunk nyilván nem árt a fásítás, de egyes melegebb égövi erdők a felmelegedés miatt sajnos halálra vannak ítélve, másokat az aljnövényzet felégetésével, vagy kecskékkel való legeltetéssel meg lehet menteni, de ezt bízzuk a helyiekre, abban a reményben, hogy egyszer majd a józanész, a több ezer éves tapasztalat felülkerekedik. Én csak arról szeretnék szólni, mit tehetnek mifelénk az egyszerű emberek a környezetünk megvédése érdekében?

Először is ne higgyük el annak egy szavát sem, aki pénzzel akarja a krízist megoldani. Ne higgyünk például az Unió vezetőinek, akik legkevesebb 100.000 Forintot szeretnének bevasalni évente minden állampolgártól a széndioxid kibocsátás csökkentésére. Az újfajta befektetések, például a sok szélkerék, nem megoldást jelentenek, hanem csak szélmalomharcot a helyzet súlyosbítását! Miért? Azért, mert az, a fogyasztói társadalom mögött álló profitorientált pénzvilág javasolja ezt, amely a természet legnagyobb ellensége. A bajok újabb befektetésekkel való megoldása fából vaskarika. A nemzetközi pénzvilág környezetbarát fordulata annyit jelent csak, hogy „amit nem tudsz legyőzni, annak állj az élére”. Úgy, ahogyan az élére állt a nemzetközi munkásmozgalomnak is, ami a munkásosztályt kimondhatatlan pusztítás és fájdalom árán „emelte a mennybe”. Most azon igyekszik, hogy a lejáratott baloldali pártokat zöldre fesse, így terrorizáljon szellemileg, anyagilag újabb milliókat a nemzetközi tőke érdekében.

Fogadjuk meg az eredeti, igazi környezetvédők tanácsát: Gondolkozz globálisan, cselekedj lokálisan! A megoldás az egyszerűsítés, nem a még több pénz, hanem a jóval kevesebb! A megoldás nem a befektetés, hanem az élet egyszerűsítése, a spórolás! A lokalitás előnybe helyezése a globalitással szemben! Az erőt, biztonságot nyújtó, kollektív bölcsesség alapján álló közösség, a család, a község, a nemzet erősítése az individualizmussal szemben. A megoldás az egyszerű puritán élet.

Gyalogolj minél többet, és ha messzebbre mész, lehetőleg tömegközlekedési eszközzel tedd azt. Függetlenül az üvegházhatástól, én személyesen egyetértek a széndioxid kibocsátás csökkentésével, főleg a széndioxiddal együtt járó mérgező füst miatt. Ezek kibocsátását nemcsak a megspórolt üzemanyaggal, de annak gyártási és szállítási tételének csökkentésével is elősegíted. A világnak kevesebb széndioxid és mérgező mikrorészecskék, korom, füst, neked egészség és több pénz, amiben nemcsak az üzemanyag ára, hanem az orvoson, patikán megspórolt is benne van. Egyszerűsítve biztosabbá teszed a közlekedést, ezáltal további betegbiztosítási, temetési, autóbiztosítási és javítási tételeket spórolsz meg magadnak és a társadalomnak.

Ne vásárolj fölösleges dolgokat, és ha vásárolsz, lehetőleg a földrajzilag legközelebbi terméket vásárold meg. A távolsági szállítás redukálásához hozzájárulva ténylegesen tehetsz a széndioxid és minden mocsok kibocsátása ellen. Nem a szelektív hulladékkezelés a megoldás, hanem a hulladékszegény élet! Még a zöldségmaradékhoz is legyen komposztálód akkor is, ha nem kertes házban laksz. Igyál bátran csapvizet, csak egy palack vizet végy és a palackot ne dobd el, hanem használd kulacsnak. Hidd el arra a legideálisabb! Csomagolj papírba és azt követeld meg a kereskedőtől is. Igényeiddel, választási preferenciáddal segíts beindítani a hazai kender és lenipart, az arra épülő textilipart, hasonlóképpen a helyi élelmiszeripart, bőripart.

Feledd el azokat a hamis információkat, miszerint az édesvízvíz készlet tetemes mennyiségét emésztené fel a szarvasmarhatartás; és hogy a vörös hús, vagy a sertészsír életveszélyes lenne. Tény, hogy a szarvasmarhatartás, a tejipar a legnagyobb luxus a termőfölddel való gazdálkodás szempontjából, ezért a marha, de még a disznóhúst is jó lenne nagy arányban halra váltatni. Az egészségednek sem ártana, hanem csak használna. A vizes élőhelyek növelése, az áradó víz szétterítése, majd halivadékkal telítve való visszaengedése a folyóba, ahogyan őseink tették, ez lenne az egyik legfontosabb cél! A vízfelület növelése legalább a mikroklímát javítja, a talaj kiszáradását meggátolja még, ha a globális felmelegedés ellen kevés is.

A rovarevés is gazdaságos lenne, de ebből én már kimaradok, viszont semmi kifogásom nem lenne az ellen, ha utódaim rászoknának. Az elérendő cél nem az állattartás felszámolása, a vegán életmódra való átállás, hanem a minél természet-közelibb növénytermesztés és állattartás. Ebben kulcsfontosságú a legeltetés és az állati trágyára épülő növénytermesztés. A legmagasabb minőséget a gyógynövényeket legelő állatok termékei, a gyógynövényekről gyűjtött méz jelenti. Ne hagyjuk, hogy a jövő a műhúsé, a szemétbe dobott cukorkákból gyűjtött zöld és piros városi mézé, a paradicsomnak és kenyérnek látszó tárgyaké legyen!

De hát – mondják – pont erre a váltásra kell a pénz. Nem! Akik mondják, azoknak előbb a mi pénzünk kell egy teljesen torz, még több pénzt felemésztő energetikai „zöld forradalomra”, meg arra, hogy megszerezzék a politikai hatalmat, majd a tervük kivitelezői által tőlük uzsorakamatra kért pénzek visszafizetését ránk testálják. Nem! Először a fejekben kell rendet teremteni! Azután az élet természetes menete által megkövetelt folyamatos megújulás, technológiaváltás mindig egy lépéssel közelebb fog vinni bennünket a normális világhoz. A rend a legtanulatlanabbaknál is jobban össze van zavarva a neoliberális, globalista eszmék által elszédített értelmiségiek fejében. Ez nemcsak országos, de világviszonylatban is így van.

Nem véletlen, hogy nem Európa, hanem Kína és India a legnagyobb légszennyező. A hagyományos európai kultúra fogékony a technikai fejlődésnek a környezetvédelemmel való egyeztetésére, egyúttal sajnos az azzal visszaélő demagógiára is. Indiában, nem beszélve Afrikáról, egyelőre az életben maradás az első! Náluk a technikai fejlődés életkérdés, amint számunkra is életkérdés az ő fejlődésük, mert másképpen elárasztják és magukkal rántják Európát.

Ami pedig kínaiakat illeti, ők a többi távol-keletivel együtt nálunk is fogékonyabbak a jóra és rosszra, és nálunk mindenben sokkal hatékonyabbak. Kína most éppen 180 fokos fordulatot tesz. Több náluk az úgymond zöld beruházás, mint bárhol a világon. Rajtuk mi leginkább azzal tudunk segíteni, ha az elektronika terén felzárkózunk Távol-Kelethez, de első sorban akkor, ha az USA-hoz hasonlóan olcsó tömegárujukat mellőzzük és országukat belső fejlődésre késztetjük. Segítjük őket abban, hogy – ugyan úgy, mint az 1400-as években, amikor visszafordították a már Afrika partjainál járó óceánjáró hajóikat – ismét visszataláljanak a konfuciánus bölcsességhez. Ahhoz a bölcsességhez, amely édes testvére a mi hagyományos közép-európai, és főleg magyar szellemiségünknek. A kapitalizmus tébolyának árnyékában ezt a szellemiséget fogalmazta meg a nálunk Német László nevével fémjelzett harmadik utas politika, amit végső soron elsőnek kéne nevezni, mert ez az Európában egyetlen járható út. Bármiből is indulunk ki, az igazságot keresve ezekhez az alapelvekhez jutunk vissza, amint a fenti eszmefuttatásommal is történt.