Embertan

A nyugati áfium

Formálisan szabad Magyarország, de napjainkban ugyanúgy küzdenünk kell szabadságunkért, mint Zrínyi Miklós korában. Akkor a török áfium, vagyis ópium, gyilkos kábítószer jelentette számunkra a legnagyobb veszélyt, napjainkban viszont a sokkal rafináltabb nyugati áfium.

Hogyha a török időkben, vagy a tatárjáráskor elárultuk volna nyugati keresztény szövetségeseinket, valószínűleg ma is a térség legnépesebb nemzete lennénk, de ki tudja milyen kultúrával. Így viszont kis néppé zsugorodtunk, területünk java részét más népek foglalták el, de megőriztük a közép-európai kultúrkörhöz és a nyugati kereszténységhez való tartozásunkat. Most azért harcolunk, hogy e maradékot megtarthassuk, tehát a tét sokkal nagyobb, mint Zrínyi korában, vagyis a nyugati áfium sokkal veszélyesebb, mint a török volt.

És mi az orvosság a nyugati áfium ellen? A válasz nagyon egyszerű: a közép-európai kultúra és saját magyar hagyományaink. Zrínyi öröksége. Ébredjünk öntudatra! Vegyük már észre, hogy nem a nyugat-európai, hanem a közép-európai kultúra tette naggyá Európát! Nyugat-Európa sorsa születésétől fogva meg volt pecsételve. Korai hiányosságai előrevetítették bukását.

Hol siklott ki Európa?

Ott, hogy a Római Birodalom összeomlása után tökéletlen módon vette át a hunok és más népek által idehozott életképes keleti állammodellt. Ez a modell, a hozzá tartozó kultúrával együtt az Árpád-kori Magyarországon még működött és máig maradt annyi belőle, hogy életben tud tartani bennünket. Jellemzője volt az erős központi hatalom és az önkormányzatiságok, autonómiák együttese. A két, mai szemmel nézve ellentétesnek tűnő szervezeti forma együttműködése a kötelességek és jogok pontos meghatározása miatt volt lehetséges. A Karoling-birodalom elég közel állt ugyan e modellhez, de felbomlása után nem alakultak ki többé jól körülhatárolt, erős központi hatalommal rendelkező államok.

A rendi társadalom gúnyrajza. (Forrás: Wikipédia)

A legnagyobb baj az volt, hogy megszűnt a központosított pénzkibocsátás és adórendszer. Mindennek az oka egyértelműen az, hogy a Karoling-birodalomba már beépült az a bomba, amely később romlásba vitte Nyugatot. Ez a bomba pedig a rendi társadalom volt. Ez volt a nyugati áfium szülőanyja, atyja pedig a rendi társadalmat romba döntő permanens forradalmi eszme, amely a francia forradalom idején bontakozott ki.

Mindez azonban még mindig csak a keret. A Nyugati világban a pénzügyek kiengedése az állam kezéből több mint hiba! Az már bűn! A feudális világban a szuverén elvileg az uralkodó volt, azonban mivel a pénzügyeket egyre inkább átadta bankoknak, magánszemélyeknek, fokozatosan azok bábja lett. Így a szuverenitás a pénzemberek kezébe csúszott át! Ez az igazi nyugati áfium!

A francia forradalom gúnyrajza. (forrás: Wikipédia)

A nyugati államok szuverenitásának elvesztése egyúttal a becsület kultúrakomplexumának előretörését jelentette, minek eredményeként a francia forradalom idején teljesen kiforrott formában kezdi meg ámokfutását a gyűlölet kultúrakomplexuma. Ezzel a nyugati áfium halálos méreggé válásához már csak arra volt szükség, hogy a leggátlástalanabb pénzemberek igazi maffiabirodalmat alakítsanak ki, és a nyugati emberek testét, lelkét és szellemét igába fogva törjenek világuralomra.

A globális maffiabirodalom

Közép-Európában a tudományos és technikai fejlődés mindig megőrzött bizonyos függetlenséget, Nyugat-Európában viszont a gyarmatosításból hihetetlen hasznot húzó pénzembereknek sikerült ezt is uralmuk alá hajtaniuk. A középkorban még az olasz bankároké volt a vezető szerep, azonban idővel átvették tőlük a vezetést a zsidó bankárok, akik a pénzügyi manipulációkhoz sokkal jobban értettek, ráadásul a büszkeség kultúrakomplexumának belsőbb területéről érkeztek, tehát sokkal gátlástalanabbak voltak. A vezető szerepet köztük a Rothschild család vette át (Drábik: A rejtőzködő világbirodalom). A család egyes tagjai szellemileg nyilván nyugativá váltak, de a köréjük szerveződő birodalom azóta is őrzi maffia jellegét. Mi ennek a lényege? Ugyan az, ami az olasz maffiáé: az összes bebörtönzött olasz maffiózó kitart amellett, hogy maffia tulajdonképpen nem létezik. Az csak egy legenda. A globális maffiabirodalom is tagadja létét a mai napig.

Céljaik, vagyis a minél nagyobb profit elérésére a globális maffiabirodalom urai egyre nagyobb mértékben támaszkodtak a Nyugat-Európában is fellendülő tudományokra és az ott kibontakozó ipari forradalomra. A tudományok és a technika tőke által felfűtött robbanásszerű fejlődése hihetetlen eredményekhez vezetett, de ez nagymértékben hozzájárult a huszadik század önpusztító háborúihoz, melyek után elemi erővel tört felszínre a gyűlölet kultúrakomplexuma. A gyűlölet kultúrája beindította a kontraszelekciót. A gyűlölet magas fokát jelző rasszizmus és “fasizmus” után a dekadens kontrarasszizmus és kontrafasizmus szakaszában megindult a nyugati társadalmak végleges felbomlása (lásd az előző írást). A kommunizmus bűneivel ugyanakkor a mai napig nem nézett szembe a nyugati világ. Nem alakult ki egy “kontrakommunizmus”, ami egyértelműen jelzi, hogy a kommunizmus – mint a francia forradalom egyenes ágú folytatója – édes gyermeke a világ urainak, tehát a mai napig a nyugati áfium része.

A globális maffriabirodalom hanyatlása

Míg a maffiajellegű hatalmaknak alapvető vonása a rejtőzködés, titkolózás, hazugság, a közép-európai szellemiség fegyvere a nyíltság, igazmondás. A kontraszelekció fázisába lépett rejtőzködő hatalom egyik képviselője Soros György feladta az addigi gyakorlatot, kezdetektől vállalta a nyilvánosságot. Ez annak ellenére történt, hogy ízig vérig a becsület kultúrakomplexuma jegyében működik, de úgy tűnik ragadt rá valami a magyar mentalitásból. Annak ellenére vállalta a nyilvánosságot, hogy névtelenül, másokhoz hasonlóan pénzintézetek és alapítványok mögé bújva is érvényesíthette volna akaratát. Láthatóvá válásával nagy szolgálatot tett nekünk a nyugati áfium elleni harcunkhoz. Nélküle vajmi keveset tudhatnánk a mögötte lévő belső körök feszültségeiről, például a neoliberálisok és a cionisták ellentéteiről. Soros a látszat ellenére nem egy igazán meghatározó személyiség köreiben, azonban egyértelműen jelzi, hogy a hatalmas gépezet már rég nem működik zökkenőmentesen.

A látható ellentétek azonban nem tehetnek bennünket bizakodóvá. intő jel például, hogy a belső ellentétek ellenére a világra árnyékot vető amerikai héjákat a neoliberálisok és a cionisták egyaránt támogatják. Csak magunkban bízhatunk tehát. A világ bármely részén élő magánszemélyek és nagyhatalmaktól független intézmények szimpátiáját, segítségét szívesen fogadjuk, de az EU-n kívüli hatalmak segítségéről mondjunk le mert akárcsak Zrínyi korában, idegen felszabadító ma is csak újabb hódítót jelentene. Egyedül közép-európai sorstársainkat tekinthetjük igazi szövetségesünknek annak ellenére, hogy velük is vannak konfliktusaink. Erről azonban majd egy következő alkalommal szeretnék írni.