Legyőzheti-e a gyűlölet kultúrakomplexuma a szeretet vallását?

A gyűlölet kultúrakomplexuma kifejezés nyilván idegenként hangzik, de szellemi szféránknak egy globális antropológiai modell alapján való kiértékelése során sok más szokatlan kifejezést vagyok kénytelen használni, mert megpróbálom megtalálni az elbeszélésmódját a számunkra legfontosabb dolgoknak, de kezdjük talán az elején.

A szeretet vallásának meggyengítése

Évszázadok óta másról sem hallunk, csak a haladásról. Haladunk, de merre? A haladás szülőföldje Nyugat-Európa addig haladt, hogy egy a fizikusoktól kölcsönzött kifejezéssel élve a szingularitás állapotába jutott. A Nyugat immár nem a világ közepe, még Amerikától Ausztráliáig az összes gyermekével együtt sem. Periférikus területei túlélik ugyan a válságot, de Nyugat-Európa többé nem az ami volt, mert addig haladt, mígnem csatlakozott a közel-keleti és afrikai válságzónákhoz. A középpontba visszakerült Kína, vagyis a Nyugat pár évszázados tündöklése és ámokfutása után visszaállt a világ régi rendje. Kína visszatért tehát az igazi járható útra, Európa pedig túlhaladottá vált.

Ez Merseburg. Ilyen lesz egész Európa? (Jornalisten Watch és Lovas István alapján)

A haladás prófétái által Nyugat-Európára zúdított muszlim tömegek viszont ebben a haladásban le vannak maradva, ők még ott tartanak, hogy a haladók által földbe taposott kereszténység ellen harcolnak. Ne csodálkozzunk ezen. Nemcsak ők, de még sokan mások sem tudják, hogy a vallási vonatkozás csak egy felszín. A lényeg sokkal mélyebben van. A kultúrák és a pszichológia kapcsolatával foglalkozó kutatók számára világos, de a legtöbb embernek fogalma sincs arról, hogy a Közel-Kelet és Európa közti alapvető különbségek sokkal régebbiek, mint a vallásbeliek.

A gyűlölet kultúrakomplexuma

Sokak számára világos már, hogy a kultúrák közötti különbségeket tagadó politikai korrektség idealizmus, sőt a nagybetűs valósággal szembesítve immár idiotizmusnak minősíthető. A legtöbben viszont még nem értik, hogy az emberek, népességek közötti különbségek rasszista és agresszív nacionalista megközelítése, vagy maga a nácizmus, amit Sztálin után szabadon fasizmus címen általánosítanak, ugyanúgy a verseny alapú gyűlölet kultúrakomplexumának a terméke, és a mai posztnacionalizmus, politikai korrektség cím mögött kontrarasszista és kontrafasiszta kurzus alakult ki. Kontra, vagyis ellen-rasszizmus és ellen-“fasizmus”, más szóval újabb rasszizmus és “fasizmus”. A fenti szokatlan kifejezéseket szociálpszichológiai szempontok alapján vezettem be, de a kérdést sokkal profánabb módon is meg lehet közelíteni.

A régi angol vicc szerint Mary a tó partján feji a tehenet. A tó tükrében mindez fordítva látszik. Modern korunk összes zsarnokának ugyanez a logikája. A valóságot egy-egy bukfenccel kicsavarva (a tehén feji Maryt), saját bűneiket ellenfeleikre vetítik, az így kialakult torz tükörképet mutogatva terrorizálják megzavart alattvalóikat. Napjaink szomorú valósága, hogy Nyugat a keresztény hitében meggyengült, a szeretet vallása elhalványult az uszító gyűlölet hatására. Ezzel szemben a hitében fanatizálódó muszlim világ harcát Nyugat gyűlölködő urai támogatják. E két szemben álló világ harcát részben közös múltja ismerete nélkül nem érthetjük meg.

A négy alapvető kultúrakomplexum

A szociálpszichológiát érthető módon nem szeretik a ma uralkodó körök, így a mai viszonyokat tudtommal nem írták még le, de az eddigi kutatási eredmények ismertetése megér néhány bekezdést.  A számtalan, egymást kiegészítő leírási mód közül a szemléletesség céljából emeltük ki azt, amely négy alapvető kultúrakomplexum alapján szinte a teljes világot le tudja írni. Ezek a kultúrakomplexumok a következők: a közösségi megosztás (Communal Sharing), a tekintély rangsorolás (Authority Ranking), egyenlőségi összemérés (Equality Matching), és a piaci árszámítás (Market Pricing) Allan Fiske alapján.

Nyugati világunkban szorosan összefonódva a gyűlölet verseny alapú kultúrakomplexumával a piaci árszámítás került uralomra, ami a multinacionális cégeknek nagyon kedvező, de Európa lakói számára kevésbé. Talán nem véletlen, hogy a nálunk sokkal gyorsabban fejlődő Távol-Keleten viszont az a tekintély rangsorolásnak nevezett kapcsolati rendszer uralkodik, amelyet Nyugaton a legnegatívabbnak ítélnek meg. Teszik ezt annak ellenére, hogy a legsikeresebb vállalatok belső felépítése a tekintély rangsorolásra épül, viszont a közgazdászok nyomán a politikusok többsége által is preferált piaci árszámítás bizonyított módon a társadalom gyors lebomlásához vezet. Lásd Marewell és Ames immár klasszikus tanulmányát: Economists free ride, does anyone else? Journal of Public Economics, 1981, 15, 295-374.

A becsület kultúrakomplexuma

Az Európával elementáris erővel ütköző, nálunk sokkal komolyabb problémákkal küszködő közel-keleti világ azonban nem írható le csupán a fent említett négy kultúrakomplexummal. Közel-Kelet hagyományos, de napjainkig meghatározó közösségi alapja az úgynevezett becsület kultúrakomplexuma, melynek megismerése talán a legfontosabb az emberiség alapproblémáinak megértése szempontjából. A teljes tudatlanságot mutatja, hogy a sajtóban is csak a női családtagok ellen elkövetett „becsületgyilkosságokkal” kapcsolatban hallhatunk vele kapcsolatban. Akkor is csak olyan kontextusban, mintha az a mindenhol előforduló családon belüli erőszak egyik példája lenne.

A valóság az, hogy ennél sokkal, de sokkal többről van szó. A becsület kultúrakomplexuma mai napig meghatározó Észak-Afrikától és Közel-Kelettől Észak-Indiáig, de jelen van Latin-Amerikában, az USA déli államaiban ugyanúgy, mint Dél-Európában. A peremvidékeken természetesen nincs már minden jellemzőjük meg, de Közel-Keleten korántsem avult még el. Nyilvánvaló, hogy Közel-keleten is számtalan ember van, aki nem a becsület kultúrakomplexumának jegyében él, de a gyakorlat azt mutatja, hogy alapjaiban ez határozza meg az Európára zúduló emberek többségének viselkedését. A tisztánlátás érdekében hallgassuk meg, mit mond erről a kultúrakomplexumról a szakirodalom:

„A becsület: a kultúrakomplexum egy példája

  • KM- (közösségi megosztás) kötelékekkel jellemezhető (gyakran nagyon apró) apai ági rokonsági közösségek.
  • Férfiúi autonómia és szabadság a mások akaratának kényszerítő ereje alól – sőt valójában ezekkel való szembeszegülés.
  • A hírnév és a sértések iránti szélsőséges érzékenység: a személy vagy csoport becsülete, hírneve vagy szégyene szinte egy azzal, hogy a személyt vagy csoportot hogyan ítéli meg a közönség – különösen pedig az, hogy más emberek mit mondanak a nyilvánosság előtt.
  • Agresszív, gyakran erőszakos viszony a szűk rokonságon belüliekkel: mindenki más iránti bizalmatlanság, preferencia dolgok erőszakos vagy önkéntes elvételére, a morális kötelezettségek nagyon kis fokú érzete, kivéve rokonok, atyafiak, üzletfelek és vendégek irányában.
  • A vendéglátásból megkövetelt vendégszeretet és a vendéglátó-vendég közötti különleges kötelékek iránti abszolút felelősségérzet.
  • A nők védtelensége, szexuális vágyaik és a saját szexualitásuk miatt érzett szégyen, aggódás (ezért gyakran megkövetelik a nőktől, hogy fátyolozzák le magukat, vagy ne járjanak el otthonról, és/vagy eltávolítják, illetve összekapcsozzák a klitoriszukat).
  • A nők szexuális normaszegései vagy egyáltalán ennek gyanúja miatt érzett kollektív szégyen az apák, testvérek, fiak és férjek részéről, különösen, ha a rokonság nem tudja ezt megtorolni.
  • A becsületüket veszített férfiak szégyenérzete és védtelenségük a pletykával és kigúnyolással szemben, valamint a társas interakcióból való kiközösítésük.
  • A férfiak házasság előtti és házasságon kívüli nemi kapcsolatainak elfogadására irányuló tendencia, egészen odáig terjedően, hogy csodálattal adózzanak a nők nemi ostromlásának és néha azoknak a férfiaknak, akik más férfiakat szégyenbe hoznak azáltal, hogy az oltalmuk alá tartozó nőket elcsábítják.”

( Alan P. Fiske, Shinobu Kitayama, Hazel R Markus: A szociálpszichológia kulturális mátrixa 232-233 oldal, in Kultúra és pszichológia, szerkesztette Nguyen Luu Lan Anh – Fülöp Mária, Budapest, Osiris Kiadó 2003)

A becsület kultúrakomplexuma jelen volt már az antik görög és római világban és nagymértékben hozzájárult a római birodalom bukásához. Az új Európa felépüléséhez két világ sikeres találkozása vezetett el. Az egyik a becsület kultúrakomplexumán felülkerekedő szeretet vallása, a kereszténység, a másik erő a becsület kultúrakomplexumától mentes barbár népek ereje. A barbárok harcias rabló voltuk ellenére első sorban a kétkezi munkájukból éltek és rendkívül fogékonyak voltak a technikai újításokra ugyanúgy, mint a tanulásra. A barbárok közül ki kell emelni a keletről érkező alánokat, hunokat, avarokat, magyarokat, ugyanis ők a közhiedelemmel ellentétben nem primitív törzseket alkottak, hanem nagyon fejlett állammodellel rendelkeztek. Az európai királyságok tulajdonképpen hun utódállamoknak tekinthetők. A nemesi erkölcsök és a lovagi eszme ugyanúgy a kötelességeket helyezi előtérbe, mint a konfucianizmus, vagy a sztoikus bölcselet és a kereszténység. A kötelességeknek a jogok elé való helyezése tette naggyá Európát ugyanúgy, mint Távol-Keletet.

Az európai keresztény világnak tehát több gyökere volt, és ezek a gyökerek akkor is hatnak, ha a keresztény hit formálisan eltűnik, és a szeretet táptalaja a közösség felbomlik. Sajnos ugyanígy végigkísérte Európa történelmét a becsület kultúrakomplexumának a bomlásterméke, amely végül belülről kezdte ki a keresztény világot. A becsület kultúrakomplexumának világszerte számtalan bomlásterméke rombol, a mexikói drogbandáktól a Boko Haramig.

Európában a pénzközpontú városállam modellje volt az, amely a becsület kultúrakomplexumának lényegét konzerválta, és fokozatosan a verseny alapú gyűlölet kultúrakomplexumává alakította. A magántőke állami pénzrendszerrel szembeni előretörése a gyarmatosítás és az ipari termelés céljai érdekébe való alávetése teremtette meg a lehetőséget a gyűlölet versenyalapú kultúrakomplexumának a kialakulásához. A versenyszellem a szeretet vallásának kötelességtudásával szemben az egyéni jogok követelését helyezte előtérbe, ezáltal sikerült fölülkerekednie.

A versenyalapú individualizmus végül saját csapdájába esett, mert Távol-Kelet kötelességtudó közösségi szelleme sikeresebb, mint a kiégett Nyugat. A versenyalapú individualizmus miután a huszadik században minden kártyáját kijátszotta, a huszonegyedikre már csak a kontra eszmék és a kontraszelekció maradt neki. Az Európai Unión belül utolsó reményünk az, hogy eme kontraszelektív gyűlölet kultúrával szemben a halálos álmából ébredező józanság és a szeretet győzedelmeskedni tud. A kérdés csak az, mennyi marad még meg a keresztény Európából? A jövőnk a fiatalság kezében van, minden attól függ, mennyire találnak vissza gyökereikhez, például az Identitás mozgalom mennyire lesz sikeres. http://breitportal.hu

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

öt + tizenöt =