Embertan

Elég volt a folyamatos védekezésből! Nevezzük nevén a dolgokat és álljunk ki büszkén igazunk mellett! Függetlenül attól, hogy valaki hívő, vagy nem, azt hiszem egyetérthet az alábbi antropológiai alapállással:

   “A lélek a test morálja, de
    a test a lélek bázisa.
    A szellem a lélek morálja, de
    a lélek a szellem bázisa.
    A szabadság a szellem morálja, de
    a szellem a szabadság bázisa.”
      (Baader)

Azonban az emberi természet rongált. A szellem rongáltsága a bűn, a léleké az őrület, a testé a betegség és a rongáltság miatt az ember nem lehet szabad. (Hamvas alapján).
A fenti alapokból kiindulva, aki nem az emberi természet tiszta alapjai, hanem annak rongáltsága jegyében működik, azt ne nevezzük értelmiséginek, orvosnak, társadalomtudósnak, tanárnak, jogásznak, újságírónak, politikusnak! Aki a saját testének egészséges adottságait, nemét, faját nem tudja elfogadni, másnak képzeli magát, mint aminek született, az identitászavarban szenved, hogyha a testét műtétileg más neművé akarja változtatni, mint ami a kromoszómái által meghatározott, az már nagyon súlyos elmezavar! Genetikai alapon vannak a nemiséggel kapcsolatos zavarok, de a homoszexualitás nem tartozik ezek közé. Mivel azonban a magzati és a gyermekkori fejlődés során a nemi hormonok termelésében zavarok állhatnak be, egyes embereknél kialakulhat a homoszexualitás hajlama. Nagyon kevés embernél minden időkben előfordult, hogy ellenállhatatlanul vonzódott a saját nembeliekhez. Egy kiegyensúlyozott, egészséges kultúrában viszont az ilyen ember miden más szempontból kiegyensúlyozott életet él, saját testét elfogadta, azt nem próbálta megváltoztatni. Ez tény. Ezt elfogadjuk.
Az LMBTQ propaganda viszont teljesen különválasztja a testi szférától a nemiséget, azt akarja elhitetni, hogy a nemiség ugyanúgy cserélgethető, akár egy ruhadarab, és már a legzsengébb kortól menő dolognak próbálja a nem váltást beállítani. Nevezhetjük-e orvosnak azt a sebészt, akik egy egészséges testet próbál más neműnek látszóvá formálni, visszafordíthatatlan folyamatokat indítva nem másneművé, hanem nemtelenné téve áldozatát, és nevezhetjük-e pszichiáternek azt aki erre engedélyt ad? El tudunk fogadni számtalan őrültséget, de ezt már nem! Ezt ugyanúgy nem tudjuk elfogadni, mintha valaki megvakíttatásra bíztatná a gyerekeket, netán tevékenyen részt is vállalna benne, mondván, hogy a vakoknak mennyi különleges képességük van!
Mivel a homoszexualitásnak, mint lelki jelenségnek testi alapja csupán ritka és múló hormonális zavar, amely neveléssel korrigálható, majdnem teljes mértékben nevelés kérdése, hogy kialakul-e. Ezzel magyarázható, hogy egykor a lakosság körében aránya tán az 1%-ot sem érte el, ma egyes országokban 10%-ról beszélnek! Annak ellenére, hogy 1973 óta a mentális betegségek sorából törölték a homoszexualitást azt hiszem, minden józan ember egyetért abban, hogy egy pszichiáternek, terapeutának az ember alaptermészetéből kéne kiindulnia, és nem a „másság” támogatásával, hanem az identitászavar gyógyításával kéne foglalkoznia.
Egy gyermek, vagy kamasz lelkében ugyanolyan könnyen el lehet ültetni a gyűlöletet saját neme, saját teste, mint egy másik embercsoport iránt. Az utóbbi történt a náci Németországban ugyanúgy, mint napjaink Amerikájában. A feketék mostani kontra-rasszizmusa ugyanolyan gyűlölet alapú elmezavar, mint a nácik zsidógyűlölete, vagy a maoista fiatalok pusztító „kulturális forradalma”. A mainstream média által a fiatalokra zúdított LMBTQ propaganda szintén gyűlölet alapú elmebeteg divatot teremt, melybe könnyen belekapaszkodhatnak a lelkileg sérült fiatalok és eljuthatnak odáig is, hogy műtétileg próbálják megváltoztatni nemüket, bűnt követve el saját maguk és családjuk ellen. Az elmezavar a lélek defektusa, Az elmezavar terjesztése viszont már a szellemi szféra defektusa, vagyis BŰN!
Abból kiindulva tehát, hogy a lélek defektusa az őrület, a szellemé a bűn, nem mondhatunk mást, mint hogy aki szellemi szinten a médián keresztül, politikusként, vagy más szerepben támogat bármilyen jellegű őrültséget, az követi el a legnagyobb bűnt!