Embertan

Haladjunk, de hová? Mindig új úton? Miért? Aki kijelöli az új utat, vajon az látja a jövőt? Honnan tudjuk, hogy letérve a biztos útról nem a szakadékba rohanunk, vagy nem a falnak megyünk? Az utóbbitól nem kell félni, mondják a progresszívek, hiszen pont az a cél, hogy minden falat lebontsunk, nyílt társadalmat hozzunk létre. Hogy örültünk, amikor leomlott a berlini fal, lebomlott a vasfüggöny. Haladjunk tovább, bontsuk le a mocskos maradiak által épített újabb falakat is! Bontsuk le a falat a fajok, a nemzetek, a nemek közt! Micsoda önzés az, hogy született nemébe falazzuk be a gyermekünket, micsoda önzés az, hogy a szegény menekülttől sajnálunk egy tányér levest! Micsoda önző magatartás az, hogy nem engedjük be a hajléktalant a házunkba, nem osztjuk meg vele vagyonunkat!

Be kell vallanom, hogy valamikor én is haladónak gondoltam magam. Fiatal koromban önzetlen voltam, de az önzetlenségemmel mindig visszaéltek, így aztán lassan megtanultam hol a határ! Értettem én miért mondta hóstáti szomszédunk, a sokat megélt János bácsi a kommunizmusra, hogy enyém-tiéd világ. Ami a tiéd az az enyém is, ami az enyém, ahhoz neked semmi közöd. Értettem, mégsem eléggé. Azóta sokat tanulmányoztam a múltat. Népem múltját és más népek múltját is. Azóta jobban megértettem János bácsit.

Most már tudom. Volt aranykor. Igen volt. Az aranykor nem csak mítosz. Az aranykorban még a tízparancsolatra sem volt szükség. Elég volt egy. Mondj igazat! Azután már szükségessé vált, hogy szájbarágós módon mindent megmagyarázzanak. Előbb tízparancsolat, aztán mind több és több parancsolat, törvény, hogy minél több kiskapu keletkezzen. Igen. Kiskapu már a tízparancsolatban is van! Nem azt mondja, hogy ne hazudj, ezt csak újabban vitték bele nagyon bölcsen a katolikusok. Az eredet héber szöveget Károli adta vissza hű fordításban: „Ne tégy a te felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot.” . Íme, máris itt a kiskapu! Felebarátomat értelmezhetem úgy is, hogy csak a velem egy hiten lévő. Más hitűvel szemben tanúskodhatok hamisan! Az ellentmondást csak Jézus oldotta fel, ismét leegyszerűsítve, ezáltal félremagyarázhatatlanná téve a tízparancsolatot: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből! Ez az első és nagy parancsolat. A második pedig hasonlatos ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat!”(Mt 22,37–39). És itt biztos, hogy nem csak egy bizonyos vallás híveiről, zárt közösségéről van szó, hiszen Jézus vallási hovatartozástól függetlenül prédikált az embereknek.

A szeretet, a becsület, az igazságosság elválaszthatatlan egymástól és erőt ad. Hatalmas erőt. Az erő viszont visszaélésre csábít. Ügyesebbé, hatékonyabbá teszi az embert, fejlődik a technika, a tudomány, épül a világ. Ez a spontán fejlődés is elég ahhoz, hogy szakadékba vigyük az immár globalizált világot, amint sok régi civilizáció is felélte tartalékait. Így lett az aranykornak vége, és minél több volt az extravagáns világmegváltó, annál gyorsabban pusztult a világ. A déli nagy folyók mentén felépült egykori civilizációk törvényszerűen omlottak össze. Összeomlásuk hosszú folyamat volt, és a földönfutóvá vált, nomád beduin életmódra kényszerült emberek iszonyatosan kemény harcra kényszerültek a megélhetésért. Szívük megkeményedett, ekkor vált igazán az ember embernek farkasává. Közösséget csak a szűk családi kör jelentett, de azon belül a férfiak átvették a hatalmat, miáltal a legfőbb „vagyontárgyukká” a nő vált, hiszen a lányaikért valóságos vagyont kaphattak. Ezáltal biztosíthatták a család, a nemzetség fennmaradását. Így a férfiak legfőbb feladata lányaik, asszonyaik becsületének védelme lett. Ezért nevezték el ezt a kultúrát a „becsület kultúrakomplexumának”. A rossz hírbe keveredett lányaikat, asszonyaikat gyakran ma is megölik, a kemény férfivirtus pedig oda vezetett, hogy legfőbb dicsőséggé mások nőinek megbecstelenítése, tulajdonának elvétele vált, aminek természetes velejárója a vérbosszú. Ugyanakkor a vendégbarátság szent dolog, hiszen a jó üzlethez mégis szükség van társadalmi életre. Az üzletkötés, az alku viszont kőkemény.

Az aranykoron túli világnak eme népei között kiemelkedő helyet foglalnak el az indusvölgyi civilizáció egykori lakóinak egyenes ágú leszármazottjai. A szárazság miatt elpusztult városok lakói az országukba betelepülő új népek közt földönfutóvá váltak. Az egykori városi polgárokból nem lehetett földműves, hiszen földje nem volt, nem is értett hozzá. Állatokat is alig tartottak, legfeljebb közlekedésre használt lovat, ökröt. Megtartottak viszont egy két mesterséget, például kovácsmesterséget, de még halászok is akadtak köztük. Legfőbb mesterségük viszont a kereskedelem lehetett, és mivel lehettek köztük gyógyítók, papok, vagy sámánok, ezen tudományok idegenek közt törvényszerűen váltak bűvészkedéssé, szemfényvesztéssé, kuruzslássá. Az ennek alapján álló szellemi tudást a legmagasabb fokon fejlesztették művészetté, „mentalista” tudássá, amit összekapcsoltak a kőkemény alkuval. A környezetükben elterjedt becsület kultúrakomplexumának kőkemény világában pedig mindezt összekötötték az anyagi javak megszerzésének legegyszerűbb módjával, a lopással. Persze tanácsos volt nem a közvetlen környezetükben lopni, de egy idő után így is mindenhol forró lett a lábuk alatt a talaj, és kénytelenek voltak tovább állni. Így ellentétben közel-keleti beduin, vagy helybeli földönfutóvá vált sorstársaikkal, nem alakult ki az a körforgás, hogy aki tehette letelepedett, majd helyébe más nincstelenből lett nomád, hanem örök vándorlásra kényszerültek. Így jutottak el hozzánk is cigány néven. Természetesen közülük is sokan akadtak, akik letelepedtek és napjainkba nálunk is egyre többen választják a társadalomba való beilleszkedés rögös útját.

A cigányokon kívül Európában egyetlen másik beduin jellegű nép tudta megtartani identitását. A zsidó nép. Míg a cigányokat mentalista tudásuk, a zsidókat szigorú vallásuk tartotta egybe ezer éveken keresztül. Ők ugyanúgy kívül rekesztették magukat a gazdatársadalmon, mint a cigányok, de velük szemben óriási előnyük volt és van. Az írástudás, és a pénzügyekre való specializálódás. Közülük vált ki az a szűk bankár réteg, amely előbb az uralkodóknak nyújtott hitelek, majd a gyarmatosítás finanszírozása, végül Nyugat-Európában a pénz által irányított ipar révén átvette az arisztokrácia helyét, és világbirodalmat alakított ki. A világnak azonban csak egyik felét tudták uralmuk alá hajtani, a világ másik fele nemcsak ellenáll, de egyre erősödik. A világ másik felében ugyanis az aranykorból maradt annyi, hogy önálló életet tudjanak élni, és annak jegyében fejlesszék iszonyatos mértékben iparukat, és ami legalább annyira fontos, katonai erejüket.

A hatalomnak az aranykor lovagi elveire épülő arisztokrata világtól való átvételére a társadalmi kereteket lebontó progresszió volt a legkézenfekvőbb eszköz.  A francia forradalom megmutatta az utat. A zsidóság egy része feladta hitét és minden időkben a progresszió aktuális, divatos formájának élharcosává vált, így segítve a pénzügyi elitjük világuralmi törekvéseit. Mára ez lett a mesterségük, megélhetési forrásuk.

A világ két részre szakadt, két eltérő rendszer kezd kibontakozni. A megosztottság azonban nem fedi pontosan a politikai határokat. A keleti világ munka alapú és meritrokratikus. Ez azt jelenti, hogy az ipar gyors fejlődését első sorban nem a nemzetközi, hanem a helyi, állami tőke biztosítja. Az országok vezetése stabil és igyekszik felügyelete alatt tartani a folyamatokat, de legtöbb esetben nem akar ostoba diktátor módjára mindent maga irányítani, hanem hagyja érvényesülni a tehetséget, a kezdeményezést. Akik közelebb állnak a központhoz nyilván előnyt élveznek, az államkapitalista gépezet fővállalkozóivá vállnak, mérhetetlenül meggazdagodnak, de mindenkinek jut valami. Ebbe a világba nemcsak a távol-keleti országok és Oroszország tartozik, de például a V4-ek, Izrael, vagy Irán is. Szellemileg pedig minden közép-, vagy nyugat-európai, vagy innen elszármazott nép, azonban ők a mindent lebontó, pusztító progresszió igája alatt sínylődnek, egyre inkább elveszítve önazonosságukat.

A túlsó végen Kína iszonyatos iramban fejleszti iparát, ami egyre inkább maga alá temeti népét. Kína egyre inkább a demográfiai katasztrófa szélére sodródik akárcsak Japán és a Nyugat. Középen előbb Kazahsztánban, most pedig Oroszországban megmutatkozott, hogy a progresszió csábítását nem tudják higgadtan kezelni. Kínában bármilyen kemény, diktatórikus is a rendszer, a vezetés kollektív, így sok elme tudása adódik össze, ami okos, a kríziseket kezelni tudó irányítást eredményez. Oroszországban azonban egyre inkább egyetlen személy diktatórikus hatalma érvényesül, ami a kollektív irányítással szemben nem tudta kezelni a progresszió provokációját és most a lehető legrosszabb lépést választotta.

A progresszió maga a permanens forradalom, amelyik felfalja gyermekeit. A pillanatnyi állás szerint az úgymond fejlett nyugati világban az aranykor utolsó maradványait a becsület kultúrakomplexumát képviselő tömegek bebocsátásával akarják felszámolni. Ezáltal megállítják az ipari és a tudomány fejlődését, a harmadik világ szintjére züllesztve Nyugatot. Ezután majd a többi harmadik világbeli országokhoz hasonlóan Kínának adnak teret, hacsak valami csoda nem jön közbe.

A V4 országai az egyre esztelenebb, immár a szakralitás, a normalitás utolsó bástyáját, a családot támadó progresszió vezényelte Nyugat igáját nyögik. Az ukrán háború nagy veszélye, hogy ezt az igát teszi még súlyosabbá. Ezután még nehezebb lesz ebből kiszabadulni, mert sajnos az emberek többsége a progresszív nyugattól való eltávolodásba a keleti despotizmus elfogadását látja, pedig szó sincs arról. Úgy látják, hogy becsület kérdése kitartani „szövetségeseink” (valójában elnyomóink) mellett. Az aranykor letűnte óta pedig a becsület veszélyes dolog. Van egy szövetségesed, te becsületes, tehát naiv vagy azt hiszed ő is becsületes. Becsületesen védtük a keresztény világot, ahelyett, hogy lepaktáltunk volna törökkel tatárral, ahogyan azok tették volna, akiket megvédtünk. Az eredmény, majdnem kihaltunk. Kiürült házainkba idegenek telepedtek, aztán minket is kizavartak hazánkból.

Erőnk alapja igazságos társadalmunk volt. A tisztségeket szerre osztottuk, gyáva, buta ember nem lehetett hadnagy, az igazságtalan bírót megnyúztuk. Igen az aranykor kemény kor volt, azért is lett vége, mert hatalmas erőnkkel, keménységünkkel túlnyertük magunkat. Valamikor a történelem előtti időkben idegen kultúrájú népek hatalmas tömegeit hódítottuk meg, majd ebben a vegyes világban a becsület kultúrakomplexuma, illetve a belőle kialakuló gyűlölet kultúrakomplexuma kerekedett fölül. A lehetőségeink egyre szűkösebbek, ennek ellenére mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy a folyamatokat a visszájára fordítsuk. Első feladat a valóság minél szélesebb körben való ismertetése, mert igazat csak akkor tudunk mondani, ha ismerjük a valóságot. Ez az igazmondás a leghatékonyabb fegyver a gyűlölet kultúrakomplexuma ellen, a legnagyobb próbatétel pedig, hogy cigány és zsidó honfitársainknak a még a becsület kultúrakomplexuma jegyében élő részét ki tudjuk-e mozdítani onnan úgy, hogy ne a progressziót, hanem a mi kultúránkat válasszák és közben megtartsák büszke identitásukat?